Metaelmélet, metafilozófia (2005) könyvben publikált
tanulmányoknak kivonata
Varga Csaba: A metaelmélet esélyei
A valóság/tudat-szeletek és fogalmaik átfogó értelmezéséhez minden eddigi - általunk elérhető - ismeretet, összefüggést, tudást, hipotézist használni akartunk. Miután Európában vagyunk, érthető, hogy a (normál, posztnormál) tudomány érvei-ellenérvei szükségképpen többségben lesznek. A különböző típusú elméletek közé viszont nem csak a klasszikus természettudományokat és társadalomelméleteket soroljuk, sőt az összetett elméletrendszerbe nem csak a szellemtudományokat emeljük be, hanem minden megismerési tartalmat-formát, logikát és üzenetet, köztük az öt világvallás teológiai felfogásait és a különböző tradíció-elméleteket is. A metaelméletből és különösen a metafilozófiából ugyanakkor nem maradhatnak ki a művészetek sem, vagy nem tekinthetjük nem létezőknek a filozófiai gyökerű hagyományelméleteket, vagy az ezotéria magasabb rendű koncepcióit sem. Minden olyan elméletalkotás ide tartozik, amelyet az emberi gondolkodás az elmúlt évezredek alatt kikísérletezett, anélkül, hogy most igazságtartalmaikat - bármilyen igazságfelfogás mércéje alapján - minősítenénk, és ezzel szelektálnánk közöttük.
A metaelmélet és/vagy metafilozófia az emberi tudást a következő szinteken, három mozzanatban integrálja:
(1) az eddigi alapvető elméletek, így a pre-elméletek, majd minden tudományos (normál és posztnormál) elmélet, a részelméleti poszttudományos teóriák, s minden egyes teológia és például a mesterséges intelligencia stb.
(2) a szupraelméletnek hívott tudományos, poszttudományos, metafizikai és teológiai összegző, már posztkoloniális csúcselméletek; s ezek már az alapelméletek feletti "tudások", avagy az első elméleti integrációs szint teóriái;
(3) a két mozzanat együttes, egyesített elméleti és elméletfeletti rendszerei, avagy a második integrációs szint. A metaelmélet a résztudások, a csúcstudások és a tudás-, valamint a tudásfeletti rendszerek egésze és ilyeténképpen az egyesített, új minőségű új tudás. Ez egyébként már kapu a Végső, az Egyetlen Valósághoz/Tudathoz.1
Az integrált tudással - most már mint új "eszközzel" - és az elérhető magasabb tudatállapottal persze lényegileg új, és alapjaiban más tudás is létre hozható. Ez műfaja szerint lehet ugyan új filozófia, új tudomány, új valláselmélet, új gondolkodás - együtt pedig a tényleges metaelmélet és a metaelvek rendszere, ami egyszerre filozófia, tudomány, valláselmélet, stb. Ha tetszik: poszt-tudomány.
Dienes István: A tudat-holomátrix - a szuper-metaelmélet sarokköve
Az elmúlt néhány évben az elméleti fizika és a tudatkutatás berkeiben történt újszerű megközelítéseknek és eredményeknek köszönhetően - melyek a fizika nagy egyesítését és a fizika törvényeinek információ elméleti alapokon történő értelmezését célozzák - új távlatok nyíltak a valóság információ alapú leírásának terén. Ennek folyományaként ma lehetőségünk van az információtér tudattérként való értelmezésére, illetve a tudat és a tudatos elme működésének szabatos megfogalmazására és vizsgálatára. Ezek az új távlatok, valamint az általam kidolgozott és itt bemutatásra kerülő tudat-holomátrix (holografikus elven gerjesztett szervezőmátrix) hipotézis egyesítő elve a szuper-metaelmélet sarokkövét nyújthatja, hisz az összes tudományterületet egyesítő szuper-metaelmélet székhelye és kifejeződése nem más, mint az emberi tudat és elme, illetve annak belső önszervező logikai szerkezete. Vagyis a tudatos elme valóságszervező és értelmező elvének megfogalmazásával lehetőségünk nyílik a valóság és az azt leképző és értelmező tudományok tudatmintázatának feltárására és értelmezésére, melyeket egyedi tudat-holomátrixokként is értelmezhetünk. Végül pedig a holomátrix előállítás egyetemes elve révén, ezen egyedi tudat-holomátrixok egyesített mátrixát is megadhatjuk - egyfajta axiomatikus formában -, mellyel a tudományok egységes elméletének belső logikai szerkezetéhez juthatunk. Ezen új elv gyakorlati alkalmazása lehetőséget nyújthat számunkra az eddig megválaszolatlan kérdések megválaszolására és azok gyakorlatba való átültetésére.
Héjjas István: A valóság kvantumfizikai szintje
A kvantumfizika a láthatatlan mikrorészecskék fizikája. Kvantumfizikai szinten rendkívül különös jelenségek lépnek fel, például kvantumugrások, részecske-hullámok, alagút effektus, vákuumfluktuáció, nem lokális kapcsolatok, stb. Ezen a szinten hatalmas energiák működnek, amelyek befolyásolják a tapasztalható világunkat is. Bizonyos értelemben ezért a kvantumfizikai jelenségek hasonló szerepet játszanak a materiális világban, mint a személyes és kollektív tudattalan az ember életében és sorsában, ugyanis kapcsolat és kölcsönhatás mutatható ki az emberi tudat és a kvantumfizikai jelenségek között. Ráadásul számos párhuzam van a kvantumelmélet és az ősi távolkeleti vallások és filozófiák között is.
Visegrádi Ildikó: Nagy egyesített elméletek
A természetfilozófusok az ősidőktől kezdve feltételezik, hogy az univerzum egységes elvek alapján szerveződik és működik, ezért időről-időre megkísérlik feltárni és rendszerbe foglalni ezen elveket. Az egyesített elméletek megalkotóitól elvárható, hogy ellentmondásmentes fogalmi rendszerben tárgyalják és összegezzék a világról az adott korban szerezhető ismereteket, valamint magyarázatot adjanak az egész emberiséget, illetve minden embert egyénenként is foglalkoztató alapkérdésekre:
Kik vagyunk?
Honnan jöttünk?
Hová tartunk?
Mi a dolgunk a Földön?
Van-e célja, értelme a létezésünknek?
Volt-e kezdete és lesz-e vége a világnak?
A fenti kérdésekre adott válaszok vitathatatlanul civilizációformáló tényezők. Történelmi tapasztalatok alapján igazolható, hogy az egyesítő elméletek olyan kognitív forradalmak kiindulópontjaivá válhatnak, amelyek évszázadokon át hatnak, meghatározzák nemzedékek tér- és időszemléletét, jövőképét, valamint a társadalom tagjainak egymáshoz és környezetükhöz való viszonyulását.
Mivel az egyének minden korban képesek a tudatosság, az intelligencia, a műveltség és az erkölcs különböző szintjeinek elérésére, és tanulási képességeik tekintetében is nagyon különböznek egymástól, az egyesített elméletek nyilvánosságra hozatala a társadalom fejlődésének mindig kritikus pontja. Ekkor dől el ugyanis, hogy a társadalom a technikai civilizáció gyorsan változó, sok áldozatot követelő, bizonytalanságokkal teli útvesztőjében halad tovább, vagy arról letérve valamilyen befelé forduló, a tudomány eredményeit a közösség jóléte érdekében hasznosítani kívánó, biztonságosabb, de a további (technikai) fejlődés szükségességét megkérdőjelező vagy elvető, a változások ütemének lassítására ösztönző fejlődési sémát részesíti előnyben. Az elméletek elfogadásának és gyakorlati alkalmazásának következményei azonban függetlenek az egyesítő elméletek megalkotóinak szándékától.
Mindemellett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy technikai képességeink évszázadok óta gyorsabban fejlődnek, mint ahogy a társadalom kollektív tudatossága, általános műveltségi szintje emelkedik. Sokkal hamarabb nyílik lehetőségünk mind a mikro-, mind a makrokozmosz befolyásolására, minthogy cselekedeteink következményeit, várható hatásait felmérhetnénk. Ezért is fontos feladat, hogy a különböző tudományterületek művelői megtalálják a közös alapokat, s az egységes elvek kialakításával, megvitatásával új lendületet adjanak a természet- és társadalomtudományok együttes, immár tudatosan végiggondolt továbbfejlesztéséhez. A modern fizikai elméletek ehhez már megteremtették az alapokat, az áttöréshez azonban valamennyi tudományterületet fel kell zárkóztatni.
Szentesi István: Az élet metaelmélete
Az élet (elvileg) elképzelhető számos-számtalan "metatétele" - amennyiben zérusnál nagyobb valószínűséggel ezek mindegyike (Metaverzum léptékben) önmaga "metaelméletévé" nőheti ki magát, az élet (elvileg) végtelen számú "metaelmélete" alkothat-e egy olyan végtelen számosságú végtelen halmazt, amelynek "territóriuma" túllép a Gödel-tétel érvényességi körén?
Létre híva ezzel egy olyan - ma még úgyszintén definiálhatatlan: mert még a "metaelméletit" is meghaladó - szintézis szükségességét, melynek nehézsége azonban eltörpülne annak várható "hozadéka" mellett, a megismerési dimenziók általunk tudományosnak, művészinek, spirituálisnak stb. nevezett olyan kiterjesztésének a lehetőségét, amely az Univerzumból a Multiverzumokon át, vagy azok nélkül, de már a Metaverzum léptékében érvényesül?
Ahol a mi fogalmaink szerinti létezők és Isten egyaránt "békés egymás mellett élésben" leledzenek?
Csörgő Zoltán: A tudatkutatás története és a tudatelmélet
A tudat legalább megközelítő megértése az egyik legnagyobb feladata a tudományos kutatásoknak. Ma már azt is sejtjük, hogy a tudat megismerése hordozza a választ létünk alapkérdéseire. Az emberi tudat ugyanis önmagában hordozza a létében felmerülő feladatok megoldásának lehetőségét. A tudat megismerése azt az egyetemes érvényű és gyakorlati utat mutatja meg nekünk, amelyen járva hasznosíthatók a bennünk rejlő energia- és tudásforrások. A biológiai és társadalmi meghatározottság elméletei mellett egyre hangsúlyosabbá válik az ember pszichológiai-szellemi dimenzióinak feltárása. Ezen a területen az eddigi inkább elméleti jellegű kutatások, teoretikus viták helyett most már a gyakorlati lehetőségek felmutatása iránti igények várhatók. A közeljövőben tehát várhatóan egyre erősödik az igény, hogy megszülessen a tudat integrált elmélete, ezzel összefüggésben pedig összegezzük a tudat fejlesztési lehetőségeit, hiszen ez választ kínálhat számos egyéb - társadalmi, kulturális, sőt gazdasági - területen jelentkező kihívásra. Úgy tűnik azonban, hogy a tudat természete maga, vagy a kutatásának metódusa az, ami eleve lehetetlenné tette eddig is a tudományos szintű megismerését. A viták résztvevői vagy megmaradnak a két antagonisztikus megközelítési mód keretei között vagy igyekeznek megkerülni az általános jellegű problémákat. A buddhizmus a középút hangsúlyozásával és azzal, hogy a tudatot helyezi a vizsgálat középpontjába, hatékony módszer lehet a dualizmus és a monizmus közötti ellentétének feloldására, egyúttal egy minden sallangtól mentes, letisztult és gyakorlati - vagyis tetteket inspiráló, belátásokhoz juttató - közelítésmódot biztosít.
Kamarás István: Honnan lehet rálátni az emberre és az embertudományokra
Amennyiben a filozófia, mint magassági pont mellett voksolunk, a kultúratudományok eredményeit integráló, a szociabilitást helyén kezelő, biológiai megalapozottságú és a teológiával párbeszédre képes filozófiai antropológia mellett szavazunk.. A metaantropológia - ha van ilyen egyáltalán - olyan nyelvként is felfogható, mellyel jól lehet kommunikálni a különböző embertudományokkal.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a különböző határterületi embertudományok együttműködésétől, párbeszédétől, az inter- és multidiszciplináris kutatásoktól lehet komolyabb eredményeket várni. Mindennek ellenére úgy vélem, hogy érdemes ilyen-olyan módon megpróbálkozni a metaantropológia irányába történő törekvésekkel.
Márfai Molnár László: Túl a szubjektumon, avagy a transzcendált téridő
A tanulmány a téridő szerkezetét és az ennek megfelelő megismerő alany - az újkor szóhasználata alapján a szubjektum - strukturálódását vizsgálja a három nagy episztémé, a régiség, a modernség és a posztmodern feltételei között. Ezt követően a beszéd formáit, majd a történelem elgondolhatóságának lehetőségeit vizsgálom, majd a szellem néhány jellegadó területének sorra vétele nyomán az újkori szubjektum válságának főbb összetevőit, végül pedig a modern szubjektum meghaladhatóságának néhány lehetséges feltételét vetem fel, hogy ezek megfontolása nyomán egyfajta metaszubjektivitás, illetve az ennek megfelelő metatudat kiképződésének lehetősége milyen módon képzelhető el.
Major Gyöngyi: Kvantumtolerancia és létezéselmélet
A párhuzamos aktualizáció-egyidejűség következtében, amit az információs technológia tesz lehetővé, felszínre tör az idő és a tér viszonylagossága, az emberi létezés paradoxona. Az elme csapdában találtatik, ami fenntarthatatlanná teszi a kizárólagosság civilizációját. Az ember - intelligens természet számára talán egyetlen reális jövőkép az "És-civilizációja". A globális információ-gazdaság modelljét ebbe az irányba egy új, transzdiszciplináris elmélet mozdíthatja el, a kvantumtolerancia létezéselmélete.
László András: Spirituális gazda(g)ság
A következő provokatív alapkérdésből indultam ki: miként lehetséges az, hogy az ember egy olyan tevékenységi s termelési rendszert, gazdaságot alkotott, amelyben saját maga voltaképpen nem is számít már? A tanulmány megvilágítja a gazdaság világképét/világképeit, majd történelmi villámáttekintésben leleplezi a gazdaság tévedéseit, mítoszait, voltaképpen a hiányos gazdaságtudományi előfeltételezéseket. Ezt követően újszerű (fenntartható) gazdasági irányzatokra derít fényt, majd végezetül egy olyan spirituális gazda(g)ságot vázol fel, amely nemcsak spirituális tudatváltást feltételez, hanem teljesen újjáértelmezi a gazdaság alapelveit s egész életvitelünket is új alapokra helyezi.
Csorba József: Egy nagyelmélet felé.
A tanulmány az információelméletektől az információtudomány intézményesüléséig terjedő mintegy hat évtizedes tudományfejlődési pályát próbálja bemutatni. Röviden szól az információtudomány kezdeteiről, az információelméleteknek az információtudományba történő átmenetéről. Tőmondatokban kitér a kezdetekre, arra, hogy mi az információ és mit kell tudni a kezeléséről. Kitér röviden az információészlelés különösségére, az információ gazdaságtanára, majd az információtudomány intézményesülésének arra szakaszára, amikor már az információstársadalom-paradigmákról beszélnek.
A tanulmány ismeretterjesztő jelleggel szól az elméletalkotás fejlődéstörténetéről, mint például a gyenge tudományosság és erős intézményesülés példájáról, valamint az információtudományos modellezés alapjairól. Az információtudomány alkalmazott elméleteinek bemutatásában szól az információs metaelméletről, az információtudomány metaelméleteiről, az információtudomány egyesített elméletéről, valmint a metaelmélet(ek) információelméleti horizontjairól.
Az információtudomány fejlődéstörténete, illetve a metaelméletek világa iránt érdeklődőknek ajánlott a metaelméleti műhelyekről és fórumokról szóló fejezet, benne a legismertebb metaelméleti műhelyek, folyóiratok, internetes honlapok és fórumok bemutatásával. Végül rövid kitekintés következik az információs metaelméletek jövőjéről: a poszt- és transzhumanista készségek elméleteiről, a metakognitív képességek elméleteiről, valmint a metatartalom elméletéről.
Balogh Gábor: Elmélettől metatudományig
A tanulmány kettős céllal készült. Egyrészt: hogy röviden és tömören bemutassa azt az utat, amelyet a tudomány hagyományos gondolkodásmódja megtett a 19-20. század fordulójától napjainkig, miközben rámutat a hagyományos gondolkodásmód tarthatatlanságára. Másrészt: felvázolja a tudományosodás új útjait, amelyek a 21. századba vezetnek, illetőleg amelyek nélkül a 21. században tudomány nem művelhető. E kettős cél megvalósítása érdekében a szerző átfogó képet ad a zsákutcákról, a halmozódás problematikájáról, a kiútkeresésekről és a tudomány újragondolására irányuló törekvésekről, melyek konklúziójaként protojelleggel felvázolja a tudományosodás új útjait.
A szerző alaptézise, hogy a tudományosság nem korlátozható és nem csak a tudomány művelésének kizárólagos ismérve. A hagyományos tudományművelés multidiszciplináris tevékenység, a tudomány és a tudás közötti különbségtétel - többnyire - megegyezés kérdése volt. Az új felfogás szerint a tudomány és a tudás kölcsönösen feltételezi egymást, miközben egymás paradigmáiként működnek: a tudás a tudomány paradigmája és viszont. Diszciplináris művelésük paradigmatikus és metaszintű gondolkodásmódot kíván.
Mind a tudás, mind a tudomány tárgyterülete ugyanaz. A kettőt egymástól az különbözteti meg, ahogyan adott tárgyterületet megközelítik és róla "gondolkodnak". A tudásdiszciplináris gondolkodásmód kognitív és proaktív, a tudományé viszont episztemikus és propozicionális. Ezen kritériumok alapján a tudományosodás szférájába ágyazódott tudás művelhető tudásalapú rendszerként vagy tudásdiszciplínaként, a tudományművelés pedig proto-, normál- vagy metatudományként folyhat.
Kiss Endre: Filozófia és metaelmélet
Kísérletünk a metaelmélet-alkotás egyik, szemünkben aktuálisan optimális lehetőségét kívánja érzékeltetni. A valóságos filozófiai és történelmi fejlődésből indul ki (jelzi a neomarxizmus, strukturalizmus, posztstrukturalizmus közelmúltbeli útját és annak jelentőségét), megállapodik a neopozitivizmus/neoliberalizmus és posztmodernizmus két, átfogó filozófiai impériumának alapvető jellemzésénél. A metaelméletet e két nagy komplexum közös elemzésével tartja megalapozhatónak. E közös elemzést a szimmetria viszonyának alapul vételével végzi, ennek érdekében megalapozza a fogalmi szimmetriák egy lehetséges elméleti felfogását. A neoliberalizmus/neopozitivizmus és a posztmodern fogalmi szimmetriájának elemzése elvezetnek egy lehetséges új, aktuális metaelmélet legfontosabb alapelveinek megfogalmazásához. A szimmetriát lehetővé tévő alapvető jegyek mindkét nagy filozófiai komplexum esetében a filozófiák "nyitott" és "zárt" vonásainak sajátos megoszlásában rejlenek.
Czene Zsolt: A kulturális örökség metaelméleti nézőpontból
A tanulmány a kulturális örökség témakörét tekinti át abból a szempontból, hogy fogalmilag, tartalmilag, vagy módszertanilag hogyan kapcsolódik a metaelmélethez, valamint, hogy a metaelmélet kialakításának kísérlete számára milyen lényegi információkat hordozhat. A kulturális örökség jelentőségét az adja meg, hogy tárgykörébe egyszerre tartoznak tárgyiasult dolgok (materiális örökség) és szellemi-kulturális tényezők (immateriális örökség), továbbá széles jelentéstartományával egymástól olyan távol eső tudomány- és szakterületeket kapcsol össze, mint például a muzeológia, az építészet vagy a regionális tudomány. A metaelmélet szempontjából leginkább interdiszciplináris jellege miatt lehet fontos, elsősorban a kultúrával, a hagyománnyal, a történetiséggel, az identitással és az értékhordozással való összefüggései révén. Jelentőségét nemcsak az adja meg, hogy esztétikai vagy kulturális értéket képvisel, amelynek megőrzése fontos az emberiség vagy valamely szűkebb közösség számára, hanem leginkább az, hogy régi korok tudását és ismereteit hordozhatja, amelyek fontosak lehetnek a jövőben is. A kulturális örökség tehát olyan, a múltból származó tudás(készlet) és tapasztalat(készlet), ami kiinduló alapként, ismeretként, tanulságként a társadalom rendelkezésére áll.
Dunkel Nepomuk Norbert: A zene metaelmélete
Szerény dolgozatom olvasása nem ígér könnyű időtöltést. Egyrészt, mert interdiszciplináris, másrészt, mert a gondolkodásmódom érezhetően zenei. Ellenpontozó, ha tetszik, egybefont, máskor meg szerteágazó gondolatok jellemzik. Személyiségemet, gondolkodásomat a nagyobb összefüggések keresése és kimutatása jellemzi. A nagyobb összefüggések általános törvények és jelenségek, amelyeket a szaknyelven nem-lokális (nem helyhez és egyedi létezőkhöz kötött) jelenségnek neveznek. Ennek eredményeként munkám tehát egy olyan fonadék, mely, jelesül a teológiát, az ontológiát és az esztétikát kívánja egybefonni. Tehát: a "csak esztétikát" szeretné meghaladni. E munka a lét egyfajta esztétizálásával kitágítja a szép fogalmát és hatókörét. Ugyanakkor szeretném "megtisztítani" a szépet és a harmóniát a "csak érzékiségtől". Kimutatni, hogy a szép nem kizárólag esztétikai kulcsfogalom, hanem jóval több; a szép világjelenség. Ezért "játszom egymásba" az esztétikát és ontológiát. (Ahogy korábban - a szintén zenész - László Ervin a zenei rendszereket ágyazta a rendszerelméletbe/metaelméletbe.) Mi több, a szépséget és harmóniát, egyben a zenei rendezőelveket kozmológiai jelentőségűnek mutatom be. A hagyományos elméletek fölé kívánok lépni. Kérem az olvasót, hogy türelmesen kalandozzon velem a biológia, a filozófia, a fizika, a zene és a bölcseleti hagyomány ösvényein. Ez messze nem egy könnyű séta, azonban a felfedezés intellektuális öröme semmivel sem helyettesíthető. Különben is; aki otthon marad, hogyan is térhetne meg tapasztalatokkal és élményekkel gazdagon megrakottan?
Gáspár Tamás: Konkordia - az evangélium stratégiai szemlélete
Az Evangélium nem csupán a vallás világának alapvető dokumentuma és forrása. Példái és bölcseleti elvei a fenntartható jövő stratégiájának egyik megfogalmazásaként is értelmezhetők. A bibliai elvek filozófiájának végiggondolása az egyik útja annak, hogy felfedezhetővé váljanak a társadalomelmélet, a közgazdaságtan, a filozófia, a jövőkutatás a zene vagy az irodalom számos önhasonló összefüggései. Az Evangélium, a tudomány és a művészet közös alapra hozható - és amennyiben ezek legbelső értékeit keressük, tanulságos és jövőbe mutató stratégiai esettanulmány tárul elénk - mind az élhető jövő stratégiáját, mind annak torzulási veszélyeit és kényszerpályáit illetően.
Szász Ilma: A vallások végső igazsága
Minden nagy vallás misztikusainak végső tapasztalása a formafölötti, egységes, harmonikus LÉT-TUDAT megélése. Az ez alatti ÉN-TUDATTAL és végtelenszámú sajátossággal rendelkező személyes Istennel való azonosulás már csak az ún. teisztikus-antropomorf vallásokban (judaizmus, kereszténység, iszlám, a hinduizmus számos ága és a mahajána buddhizmus) jelentkezik, a non-teisztikus-nem-antropomorf hínajána-buddhizmus ún. anatma-margajában és a klasszikus taoizmusban már nem. A személyes istenélmény alatti szintekből pedig számos, csak adott helyre-időre vonatkozó tanítás származik, sőt nagyszámú emberi torzítás is jelentkezik. Érdemes az egymásnak ellentmondó tanításokat ütköztetni, valamint egybevetni korunk tudományos szemléletével, hogy a ma embere számára egy szellemi fejlődését elősegítő (és toleranciáját fokozó!) világkép kialakulását tudjuk előkészíteni. E cél érdekében összevetem a (látszólag) ellentmondó tanításokat:
a Világ nem-kettőzöttsége (advaita) - kettőzöttsége (dvaita)
emanáció - teremtés
nem-látás (avidja)- bűn
lélekvándorlás/reinkarnáció - feltámadás
örök világtörvény - üdvtörténet
az emberiség történetének nagy leszálló korszakai - le- és felszálló koraszakok
önmegváltás - kegyelmi út
stb.
az általam áttekinthető minden szinten. Elsősorban nem a megfogalmazott Írások abszolút tekintélyére, hanem az istenrealizált emberek tapasztalataira támaszkodom, mert akárcsak a mélyen hívő Gandhi a Védákra, én is úgy tekintek a világ nagy értékű és sugalmazott írásaira: "Hitem a szent iratokban nem kötelez arra, hogy minden egyes bennük lévő szót vagy verset sugalmazottnak tartsak". Bízom a bibliai ígéretben is, hogy a Szent Szellem az, ami elvezet minket minden adott korszakban az akkor feltárható igazságra.
