A Stratégiakutató Intézet Metaelméleti Kutatócsoportjának tagjai:

Bagdy Emőke pszichológus, pszichoterapeuta
Bak Sándor orvos, metafilozófus
Balogh Gábor szociálteoretikus
Bánáti Ferenc társadalomkutató
Bese Ferenc társadalomkutató
Csorba József információelmélet-kutató
Csörgő Zoltán tudatkutató, hagyománykutató
Czene Zsolt térségfejlesztési szakértő, örökségkutató
Czinkota Katalin társadalomkutató
Dienes István elméleti fizikus, védakutató
Dunkel Nepomuk Norbert zeneszerző, filozófus
Enyedi Andrea közgazdász
Fülöp Ádám, maya kultúra kutató
Garaczi Imre filozófus
Gáspár Tamás közgazdász, jövőkutató
Györfi János vallástörténész, kulturális antropológus
Héjjas István gépész és villamosmérnök, buddhizmus-kutató
Hencz László informatikus
Kamarás István kultúra-, művészet- és vallásszociológus, író
Kiss Endre filozófus
Kiss Károly környezetgazdász
Koncz Gábor közgazdász, jövőkutató
László András filológus, spirituális gazdaság kutató
Major Gyöngyi közgazdász, filozófus
Márfai Molnár László esztéta, filozófus
Mezei Tamás matematikus, filozófus
Nagy Dénes matematikus, tudomány- és technikatörténész
Nádor Judit, festőművész, sámánizmus kutató
Radics János kabbalakutató
S. Székely Attila pszichológus, filozófus,
Szántó Borisz gépészmérnök, reaktormérnök
Szász Ilma vallásfilozófus, valláspszichológus
Szentesi István genetikus, bioinformatika kutató
Szoboszlai Kiss Katalin filozófus, ókorkutató
Szűcs János buddhista gondolkodó
Takáts Péter szociálpedagógus
Tasi István vaisnava teológus, kulturális antropológus
Ugrin Emese művészettörténész, keresztény ikonológia kutató
Válóczy István rendszerelmélet kutató
Varga Csaba társadalomelmélet kutató, metafilozófus
Vissi Ferenc közgazdász

Metaelméleti kutatócsoport alapítása és célkitűzése (küldetés)

A Stratégiakutató Intézet Kht. a téma aktualitására való tekintettel elhatározta, hogy megalapítja Metaelméleti kutatócsoportját. A csoport tevékenységi köre a világ (valóság/tudat) leírására korlátozottan alkalmas, azonban széles körben elterjedt elméletek lényegi részének összefoglalása, egymással történő összevetése, majd az esetlegesen létező közös alapjainak felderítése. Elméleteken elsősorban a természet- s társadalomtudományokat, a filozófiákat, a nagy múltra visszatekintő világvallásokat, a művészeteket, valamint a hermetikus-misztikus irodalmat értjük.

Ma már nincsenek klasszikus polihisztorok. Az emberiség által felhalmozott tudásanyag olyan tempóban növekszik, amely mennyiségileg sokszorosan meghaladja egy ember szellemi befogadóképességét. A gyors szellemi fejlődés elkerülhetetlenül a tudományterületek egyre élesebb elkülönüléséhez, a közös alapok fokozatos elvesztéséhez vezetett. Az egyes területeken tevékenykedő kutatók idővel elkerülhetetlenül eltávolodtak egymástól, s többnyire nem értik és nem képesek hasznosítani egymás munkáját. Megérett rá az idő, hogy a felhalmozott tudásanyag átfogó, integrációra törekvő elemzésével, valamint a modern kommunikáció eszközeivel megkíséreljünk javítani a kialakult helyzeten.

A csoport elsődleges célja egy olyan összefoglaló metaelmélet megalkotása, amely közös fogalmi alapot nyújt a fent említett elméletek közös tárgyalásához, hatékony összehasonlításához, valamint érvényességi körük pontosabb meghatározásához. Meggyőződésünk, hogy e metaelmélet a közös alapfogalmak (kategória-hálózatok, új csúcselvek) meghatározásával közvetlenül hozzájárulhat az elméleti-filozófiai kutatásokhoz, egyúttal pedig közvetve gyakorlati eredményekhez is vezethet. Az új tudás szükségképpen új valóságot tár fel, s az új valóság elfogadása, újrateremtése egyúttal a világ átalakítása is.

A metaelmélet lehetővé teszi az egzakt természettudományok, valamint a hermetikus-misztikus irodalom és a vallások között húzódó szakadék leküzdését, ami által lehetővé válhat egy egységes világ-nézet (univerzális gondolkodásmód/tudatállapot) kialakítása. E világnézet megszületése előbb-utóbb elkerülhetetlen, ha legalább fel kívánjuk oldani a globalizáció és a lokalizáció között feszülő kulturális, szellemi, tudati ellentéteket.

A meglévő tudásanyag feldolgozása, pártatlan összehasonlító elemzése, majd filozófiai átgondolása olyan tananyagot is eredményezhet, amely lehetővé teszi az oktatási intézmények számára a széles látókörre és átfogó (és új!) gondolkodásra történő nevelést, miközben elkerülheti a hatalmas tudásanyag feldolgozásából eredő fizikai korlátokat. A metaelmélet multidiszciplináris egyetemet és oktatást követel.

Üdvözlettel:

Varga Csaba elnök

Nagykovácsi, 2002. augusztus 23.